Miért hoztam létre....

Nálunk az órák szeretete családi hagyomány volt.

Édesapám a veszprém megyei Nyárád községben született. Akkoriban a falusi házak órái a fekete erdei láncos súlyhajtású paraszt órák voltak, melyeket ő javította a rokonságnak és a távolabbiaknak is. A pályaválasztása idejében az órás szakmát szerette volna választani, de nagyapám nem helyeselte az elgondolását, mint mondta a család anyagi helyzete az 1930-as 40-es években nem engedte  meg, hogy  üzletet tudjanak vásárolni.

Valami biztosabb állami pályát javasolt, így a vasútnál helyezkedett el. Később mozdonyvezető lett, de az órák szeretete nem csökkent. Javította a kollégái ismerősei óráit, s miután fehérvárra került, szakmai segítséget is kapott Ágoston Lajos és Aposztolovics György órás mesterektől. Gimnazista koromban figyeltem apám munkásságát, aki szívesen fogadta érdeklődésemet, segített, ellestem néhány fogást, s a kezdeti kis  sikerek után eldöntöttem hogy az érettségi után az órás szakmát választom. Hasonlóan, mint édesapámnak először a régi órák keltették fel az érdeklődésemet. Tetszettek a szerszámok a kis forgó kerekek, az antik órák különlegességei.

Javítottam, és ahogy anyagi lehetőségem engedte vásároltam a régi órákat. Az első munkahelyemen, az akkori órás K tsz, Piac téri műhelyében a saját óráim díszítettek a falat. Óráim gyarapodtak, miután önálló vállalkozó lettem, az egyik fő profilom az antik órát javítása volt.

Az Órajáték helyszíne és az óramúzeum ötlete is ebből az időből ered. Sok év eltelt az első gondolat óta, miután az Órajáték megvalósult, már csak a gyűjteményem elhelyezése maradt hátra. Óra múzeum? Mindenki arra gondol, amit általában egy múzeumban lát, muzeális darabok, igazi kincsek, ritkaságok, érdekességek.

Az itteni?

Szakmailag nem tartom óráimat muzeális daraboknak. Ezek az órák amelyeket nekem sikerült összegyűjteni, többségében a magyar polgári családok órái voltak, legyenek azok paraszt polgárok vagy nagypolgárok, gondolatban bele pillanthatunk lakásaikba életformájukba a múltba. Manapság kevés ilyen óra van a családoknál.

Voltak különféle irányzatok, divatok, a cső bútor, a Varia bútor és egyebek, ahova az ilyen órák már nem illettek bele a lakás képébe. Nagyon sok órát el adtak a 70-es 80-as években. A régiségkereskedők kivitték Németországba, Hollandiába meg ki tudja hová. Ezek az órák itthon maradtak, nekem sikerült megmentenem az utókornak, tanulóink tanulhatnak belőlük, az érdeklődők láthatják őket. Szakmailag egy sorrendet próbáltam összeállítani, az óra ipar kezdete a nagyórák- toronyórák, a parasztpolgárok órái, a schwartzwaldi órák a magyar polgári családok fali, asztali és zsebórái. Az órás szakma régi szerszámai, műhely részlet, az óra ipar meghatározó emlékei, amelyek a finommechanika kialakulása óta, meghatározták a műszeripart, a precizitást alapozta meg a mai kor számára.

Ajánlom minden érdeklődőnek, jó szándékomat, a szakma szeretetemet, ami bennem megérlelődött az órák iránt. Tiszteljük elődeinket, akik ilyen szép alkotásokat hoztak létre, az emberi kéz által, hihetetlen precizitással, türelemmel, ahogy egy időmérő elkészült. Az óra mindig egy rejtély, a kis alkatrészeivel, fogaskerekeivel, az egyenletesen járó  szívével a billegőjével, és a művészi külső megjelenésével.

Kovács Jenő órásmester 

Az Óramúzeum előre egyeztetett időpontban látogatható.

10 fő fölött tudunk csoportokat fogadni hétfőtől péntekig.

 A múzeum látogatás kb.1 óra tárlatvezetéssel és az Órajáték megtekintésével.

Bejelentkezni a 06/22-312-235 vagy a 06/30-9278773 telefonszámon lehet.

A  múzeumba a belépődíj 2000 ft / fő.